Patrick Paumen mindig nagy feltűnést kelt, amikor fizet valamit egy boltban vagy étteremben.
A 37 éves férfi ugyanis nem kell bankkártyát vagy a mobiltelefonját használnia a fizetéshez. Ehelyett egyszerűen a bal kezét az érintésmentes kártyaolvasó mellé helyezi, és a fizetés máris megtörténik.
“A pénztárosok reakciói felbecsülhetetlenek!” – mondja Paumen úr, egy holland biztonsági őr.
Azért tud a kezével fizetni, mert 2019-ben érintésmentes fizetési mikrochipet ültettek a bőre alá.
“Az eljárás annyira fáj, mint amikor valaki megcsípi a bőrét” – mondja Paumen úr.
Ami pedig a beültethető fizetési chipeket illeti, a brit-lengyel cég, a Walletmor azt állítja, hogy tavaly elsőként kínálta azokat eladásra.
“Az implantátummal lehet fizetni egy italért a riói tengerparton, egy kávéért New Yorkban, egy hajvágásért Párizsban – vagy a helyi élelmiszerboltban” – mondja Wojtek Paprota alapító és vezérigazgató. “Bárhol használható, ahol elfogadják az érintés nélküli fizetést.”
A Walletmor chipje, amely kevesebb mint egy grammot nyom és alig nagyobb, mint egy rizsszem, egy apró mikrochipből és egy antennából áll, amelyet egy biopolimer – egy természetes eredetű, műanyaghoz hasonló anyag – foglal magába.
Paprota úr hozzáteszi, hogy teljesen biztonságos, rendelkezik hatósági jóváhagyással, a beültetés után azonnal működik, és szilárdan a helyén marad. Nem igényel akkumulátort vagy más áramforrást sem. A cég azt állítja, hogy már több mint 500 darabot értékesített a chipekből.
A Walletmor által használt technológia a közeli mezőkommunikáció vagy NFC, az okostelefonok érintésmentes fizetési rendszere. Más fizetési implantátumok a rádiófrekvenciás azonosításon (RFID) alapulnak, amely hasonló technológia jellemzően a fizikai érintésmentes betéti és hitelkártyákban található.
A jelentés azonban százalékos adatok megadása nélkül hozzátette, hogy “az invazivitás és a biztonsági kérdések továbbra is komoly aggodalomra adnak okot” a válaszadók számára.
Paumen úr azt mondja, hogy neki nincsenek ilyen aggodalmai.
“A chip-implantátumok ugyanazt a technológiát tartalmazzák, amelyet az emberek naponta használnak” – mondja – “A kulcscsomóktól kezdve az ajtók kinyitásához, a tömegközlekedési kártyáktól kezdve, mint a londoni Oyster kártya, vagy az érintés nélküli fizetési funkcióval rendelkező bankkártyákig.
“A leolvasási távolságot az implantátumban lévő kis antennatekercs korlátozza. Az implantátumnak egy kompatibilis RFID [vagy NFC] olvasó elektromágneses mezejében kell lennie. Az implantátum csak akkor olvasható le, ha az olvasó és a transzponder között mágneses csatolás van.”
Hozzáteszi, hogy nem aggódik amiatt, hogy a tartózkodási helyét nyomon követhetik.
“A háziállatokban RFID-chipeket használnak, hogy azonosítsák őket, ha elvesznek” – mondja. “De az RFID-chip beültetésével nem lehet megtalálni őket – az eltűnt állatot fizikailag kell megtalálni. Ekkor az egész testet szkennelik, amíg az RFID-csip implantátumot meg nem találják és le nem olvassák.”
Az ilyen chipekkel kapcsolatban azonban az a kérdés (és ami aggodalomra ad okot), hogy a jövőben egyre fejlettebbé válnak-e, és tele lesznek-e az ember személyes adataival. És, hogy ezek az információk biztonságosak-e, és hogy valóban nyomon követhető-e egy személy.
A pénzügyi technológia vagy fintech szakértője, Theodora Lau, a Beyond Good: How Technology Is Leading A Business Driven Revolution című könyv társszerzője.
Szerinte a beültetett fizetési chipek csak “a dolgok internetének kiterjesztése”. Ez alatt az összekapcsolás és az adatcsere egy újabb új módját érti.
“Mennyit vagyunk hajlandóak fizetni a kényelemért?” – mondja. “Hol húzzuk meg a határt, amikor a magánéletről és a biztonságról van szó? Ki fogja megvédeni a kritikus infrastruktúrát és a benne lévő embereket?”
Nada Kakabadse, a Readingi Egyetem Henley Business Schooljának politikai, kormányzási és etikai professzora szintén óvatos a fejlettebb beágyazott chipek jövőjét illetően.
“A technológiának van egy sötét oldala, amely visszaélésekre ad lehetőséget” – mondja. “Azok számára, akik nem szeretik az egyéni szabadságot, csábító új távlatokat nyit az ellenőrzés, a manipuláció és az elnyomás előtt.
“És kié az adat? Ki fér hozzá az adatokhoz? És etikus-e az embereket úgy chipezni, mint a háziállatokat?”
Az eredmény – figyelmeztet – “sokak jogfosztása lehet néhány ember javára”.
Steven Northam, a Winchesteri Egyetem innovációs és vállalkozói szakának vezető oktatója szerint az aggodalmak alaptalanok. Tudományos munkája mellett ő az alapítója a BioTeq nevű brit cégnek, amely 2017 óta készít beültetett, érintésmentes chipeket.
Az implantátumait a fogyatékkal élőknek szánják, akik a chipek segítségével automatikusan kinyithatják az ajtókat.
“Naponta érkeznek hozzánk megkeresések” – mondja – “és több mint 500 implantátum beültetését végeztük el az Egyesült Királyságban – de a Covid ezt némileg csökkentette.”
“Ezt a technológiát már évek óta használják állatokon” – érvel. “Ezek nagyon kicsi, inaktív tárgyak. Nincsenek kockázatok.”
“A technológia folyamatosan fejlődik, így én is egyre többet gyűjtök” – mondja. “Az implantátumaim kiegészítik a testemet. Nem szeretnék nélkülük élni” – mondja.
“Mindig lesznek olyan emberek, akik nem akarják módosítani a testüket. Ezt tiszteletben kell tartanunk – és nekik is tiszteletben kell tartaniuk minket, mint biohackereket.”